A nap legjobbja: Drive - Gázt!

A Drive az a film, ami az utóbbi időben nagyon megosztotta filmszerető ismerőseimet, hiszen volt, aki azt mondta, hogy egy nagyon állat film, volt aki azt mondta, hogy ekkora förtelem fost még nem igen látott. Még 2011-ben ért a mozikba. Családtagjaim inkább az utóbbi véleményt osztották, úgyhogy annyira nem nagyon érdekelt engem se, úgy gondoltam, hogy majd egy véletlen folytán megnézem úgyis.
Folytatás a hajtás után.

Végül most hétvégén sikerült rávennem magam, hogy megnézzem. Igaz, ahhoz, hogy megnézzem, közrejátszott a film zenéje. Nevezetesen Kavinsky Nightcall-ja, ami szerintem napjaink egyik legjobb discopop slágere.


A film maga bő másfél óra, a történet tömören annyi, hogy a Kölyök, akinek a rendes nevét sosem tudjuk meg (Ryan Gosling) egy nagyon jó sofőr, aki autókat szerel, filmekben autós kaszkadőr, illetve segít rablások után biztonságos helyre szállítani a tetteseket. Szomszédja lesz egy anyuka, akinek a férje börtönben ül. A Kölyök szerelmes lesz, azonban a férjet kiengedik, aki jelentős tartozással bír a helyi maffiának, a segítséget pedig maga Ryan Gosling ajánlja fel. A balhé rosszul sül el,  főhősünk nyomában a maffia, amiből ő tisztességesen és ép bőrrel akar kijönni.

Igazából nem tudtam, mire számítsak a film nézése közben. Amint véget ért, nyugodtan konstatáltam, hogy ez a Ryan Gosling gyerek nagyon badass tud lenni. A Hatalom árnyékában is tetszett, de itt rohadt jól alakított, és végre nem a szépfiú szerep lett az övé. A kopasz maszkos jelenet is odavágott rendesen, annyi biztos, hogyha egy sikátorban jönne velem szemben, akkor mentem összefosnám magam. Tetszett, hogy a múltról semmit sem tudunk, nem tudjuk, hogy a Kölyök mitől lett ilyen érzelemmentes fadarab, akinek tulajdonképp csak a vezetés számít. Az öldöklős jelenetek kitesznek magukért, nagyon durván gyilkolnak benne, és nagyon jól meg van csinálva, kedvenceim közé tartozik az éttermes jelenet, meg amikor szegény Shannonnak kampó (Bryan Craston ismételten kiváló alakítása). Külön pontot érdemel a zene használata. Megvallom őszintén, amikor először láttam a promoját, még 2011-ben, azt hittem, hogy tele lesz pörgős rock zenével, de szerencsére rám cáfoltak. A 80-as évek discopop újragondolásai egy picit tisztább képet adnak, nagyon tetszetős ez a formabontás.

Nálam ez a film simán megüti a 8/10-et, talán 9 is lehetne, de nem lesz, pontosan a vége miatt, mert az számomra egy picit értetlen. Annyi mindenképp elmondható, hogy Gosling badass, Cranston és Brooks királyok, Ron Perlman meg Ron Perlman.